1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <felsorolásban:> és. hinta, homokozó meg mászóka van a játszótéren. | <összeadásban.> öt meg öt (az) tíz. | <kapcsolatos m-ok között.> fúj a szél, meg az eső is esik. | <toldásszerűen haszn. m-rész v. m kapcsolására:> továbbá. vett cukrot, sót, no meg csokit a gyereknek.

2. <megismételt szavak között, fokozás kif-ére.> ▸ ezer meg ezer ▸ újra meg újra

3. <a pontos megnevezést, ill. szó szerinti elmondást helyettesítő kif-ekben.> ekkor meg ekkor.

4. (a m-ban a második helyen) <ellentét kif-ére:> pedig. ez piros, az meg sárga.

5. <érzelmileg színezett m-ban.> hát te meg hogy kerülsz ide?; ez meg mi?

[↔meg² ]

1. ritk hátrafelé, vissza. megfordul. | magához, magának. meghív, megtart [valamit magának].

2. <mozzanatos, ill. nem tartós cselekvés, történés kif-ére.> meghúz, megborzong.

3. <a cselekvés, történés elkezdődésének kif-ére.> megindul, megszeret.

4. <a cselekvés, történés befejeződésének kif-ére.> megöregszik. | <a cselekvés, történés részleges befejeződésének kif-ére.> megkopik.

5. <a cselekvés, történés eredményes befejeződésének kif-ére.> megkeres, megmenekül.

6. <egyszeri cselekvés, történés kif-ére.> megjelöl, megkér.

7. ritk <a cselekvés, történés nagy fokának kif-ére.> megnyaggat, megszenved.

8. ritk <annak kif-ére, hogy valaki, valami valamilyen helyzetben, állapotban tud maradni.> megáll [a bicska a fában]; megül [egy helyen].

9. <konkrét jelentésű ige átvitté, elvonttá változtatására.> meghurcol, megvisel.

10. <egyéb jelentésmódosító szerepben.> meglép, megszól.

11. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> meg-megáll.

[↔mögé ]

1. súlyával ránehezedik valakire, valamire. ▸ valami nyomja a szívét, lelkét ▸ valami nyomja a begyét | így valamilyenné formál. laposra nyom valamit. | (t. n. is ) <ruhadarab, tárgy> szorosságával v. keménységével tartósan kényelmetlen v. fájó érzést okoz. nyom a cipő. | biz érvényesülésében akadályoz. sokáig nyomták a munkahelyén.

2. ▸ valamennyit nyom | ▸ nem sokat nyom a latban

3. nekitámaszkodva v. (lefelé) tolva valakit, valamit elmozdít(ani) v. rögzít(eni igyekszik). belülről nyomják az ajtót; mélyre nyomja az ásót. | <alkatrészt> így működtet. nyomja a pedált.

4. <folyadékot, pépet, gázt> feszítőerővel csövön, nyíláson át vhova juttat. fogkrémet nyom a fogkefére.

5. biz <ügyet> megvalósításában, <személyt> előrehaladásában segít, támogat.

6. <tárgyat, testrészt> szorosan és tartósan hozzáérint valamihez. az ablakhoz nyomja a homlokát. | <kif-ekben:> ▸ csókot nyom valakire, valamire ▸ koppintást, barackot nyom valakinek a fejére

7. hirtelen vhova tesz valamit. valakinek a markába nyom valamit.

8. <megjelölésre való eszközt> úgy szorít valamihez, hogy az nyomot hagy azon. bélyegzőt nyom valamire. | <rajzolatot> így létrehoz. pecsétet nyom valamire. | nyomtat. már nyomják a könyvet.

[?fgr ]

1. valamivel való érintkezés után vmely felületen maradó elváltozott rész. piszkos kéz nyoma. | valakinek, valaminek elhaladása után visszamaradó ilyen elváltozás. a kerékpár nyoma; ▸ valakinek, valaminek a nyomában ▸ nyomon követ valakit, valamit

2. tapasztalható jel, bizonyság v. maradvány. a háború nyomai; ▸ nyoma sincs semmi nyoma ▸ nyoma vész ▸ nyomra vezet

3. ▸ nyomokban ▸ bottal üthetik a nyomát ▸ lába nyomába sem léphet ▸ a lába nyomát is megcsókolhatja

[↔nyom¹ ]

1. madarak testén levő, vékony gerincből és ezen kétoldalt síkban sűrűn elhelyezkedő finom, lemezes szálakból álló szaruképződmény. | tollazat. | kitépett tollnak tömege mint párna, dunyha megtöltésére való anyag.

2. tintával való írásra haszn., csúcsos végű − régen lúdtollból faragott − íróeszköz. ▸ tollba mond | ▸ tollat fog, ragad vesz a kezébe ▸ leteszi a tollat ▸ megnyomja a tollát | tollhegy. hegyes toll.

3. írói tevékenység, írói művészet. tollával keresi a kenyerét. | írásmód, stílus. jó tolla van.

4. különféle tárgyakon, eszközökön laposan kiszélesedő rész. ▸ a nyíl tolla ▸ a buzogány tolla ▸ az evező tolla ▸ a kulcs tolla

5. elav rugó.

6. argó haj. ▸ idegen tollakkal ékeskedik büszkélkedik

[ fgr ]

I. tárgyrag

II. hat értelmű tárgy ragja

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].